Gyász

Marosi Bálint (1970–2017)

Nehéz leírni: ma, szeptember 6-án elhunyt egy tanártársunk, Marosi Bálint.
Nehéz felfogni és elfogadni a tényt, hogy többé nincs velünk.
Nehéz erre gondolni is.

Bálint színes, gazdag egyénisége, empatikus személyisége sokunknak fájóan hiányozni fog. Barátságos, nyílt, bizakodó és másokat biztató tekintete, kifejező gesztusai, rövid és gyors, de annál pontosabb mondatai mától csak emlékeinkben élnek tovább. Kollégák, barátok, tanítványok emlékezete őrzi építészetről, a közösségi lét fontosságáról, az együttműködés szükségességéről vallott gondolatait.

Az Építészmérnöki Kar közössége gyászol és együttérez mindazokkal, akik tisztelték és szerették őt. Fényt és szeretetet kívánunk odaát, a számunkra még ismeretlenben.

Személyes búcsúm egy haiku. Két napja született, már tudva a bajt, de még bízva a lehetetlenben, a közeledő, épp mára beteljesült telihold fényében.

Vékony, halk remény.
Elnémult tücsök szárnyán
fénylő telihold.
(Bálintnak, 2017.09.04-én)

Balázs Mihály

2017. 09. 07.

Cimkék: