Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

Tanszékvezető: Dr. Krähling János

Az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék 1870-ben alapított elődje révén közel egyidős a magyarországi szervezett építészoktatással: neve, feladata, személyi állománya jelentősen változott, de mindvégig a magyar építészettörténet oktatása országos szintű tudományos műhelyének számított és számít ma is.

A tanszék az építészettörténet oktatása mellett kezdetben az épülettervezés oktatásában is szerepet játszott, később - és napjainkban is - a műemlékvédelem és az építészetelmélet tudományos kutatásának és oktatásának is kiemelkedő műhelyévé vált.

A korszerű egyetemi építészoktatás feladata, hogy korunk építészeti problémáira megfelelő válaszok adására nevelje hallgatóit, és ebben a kontextusban a leendő építészek munkájuk minden fázisában meg kell kapniuk illetve találniuk a feladatukat építészettörténeti, építészetelméleti és műemléki szempontból érintő szakmai problémákra a megfelelő választ.

A tanszék építészettörténet és műemlékvédelem oktatásának korszerű szemlélete révén az építőművészeti és mérnöki értelemben egyaránt képzett alkotó építészek olyan elmélyült építészettörténeti és műemlékvédelmi ismeretekre tesznek szert, amellyel az épített környezet történeti értékeire érzékeny tervezői munkáikat, vagy éppen a hazai műemlékvédelmi intézményekben elvégzendő feladataikat is kimagasló szakmai színvonalon végezhetik el.

Ennek megfelelően a tanszék oktatói-kutatói profiljában ez a komplex szemlélet érvényesül: a történeti és elméleti ismeretekre épülő, az építészmérnöki tudást integráló és a kortárs tervezői szemléletre nyitott struktúrában való oktatás.

A tanszék jelentős szerepet vállal az építészettörténet, az építészetelmélet és a műemlékvédelem területét érintő doktori kutatásokban és képzésekben is, valamint a posztgraduális műemlékvédelmi szakmérnöki képzése révén felelős szerepe van a műemlékes szakember utánpótlás nevelésében is.